Üdvözöllek!
Bármit is mondanék magamról, az sok és kevés egyszerre.
Dunántúlon nőttem fel, gyermekkorom ellentmondásos volt, hol jó, hol kevésbé. Nincs jogom ítéletet mondani. Korán felfedeztem, hogy vonzódom a versekhez, irodalomhoz. Rájöttem, hogy írásra kényszerültem, hogy amit látok, hallok, azt közölnöm kell. Először csak kerestem a hangom... (rátaláltam-e, ki tudja, néha nem vagyok ebben biztos, és talán ez így is van jól). Jelentek meg verseim, prózai alkotásaim Partiumban - hála érte ottani barátaimnak - itthon is, az interneten rendszeresen publikálok.
Annak idején volt egy szakács szakmám. (hamar feladtam...) Foglalkoztam, foglalkozom siket emberekkel jelnyelvi tolmácsként, rendszerkoordinátorként dolgozom egy üzletláncnál, miközben tanulok a Savaria Egyetemi Központ bölcsész karán, magyar és pedagógia szakon. És persze folyton azt hiszem, hogy folyamatban lévő dolgok megállíthatók, a mozdulatlanok pedig megmozdíthatók.
Íme, valamiféle ars poetica:
arspoetica
Világos ég sötét az út
megáll az éj pipára gyújt
a két szekér
az egyik én
a másik én amerre visz
megáll a tél
eső után a mag kikél
Attila sem
Miklós se vár
bilincsbe zúz
rozsdába zár?
De eldobom
a rímeket
anakreon ma elmehet
/
csak vizslatom
tenyeremen a szürke utakat
a repedéseket
rajta a por rózsáit a sarat
hogy megtaláljalak
lesem a lépteket a lábnyomot
tőlem el
avagy felém tartanak a szavak
és úgy alszom el
hogy senki nem felel
csak a rímek maradnak
és a hendecassilabusok
a fejemben
köztük elveszem zavartalan.
Érezd jól magad, miközben a lapon böngészel.
Válaszd a téged érdeklő témát:
Ne feledd a szerzői jogokat!
Szeretettel várlak máskor is!